Ormos Mária a "bolognai folyam - Ormos Mária,Európai Unió, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Ormos Mária a "bolognai folyam

2007-10-08 23:11:12, hétfő

	Ormos Mária a "bolognai folyamat" haszontalanságáról és az európai kultúráról Ormos Mária hosszú cikkben fejti ki az ÉS-ben, hogy a "bolognai" felsőoktatási szisztéma miért jelent zsákutcát Európában és milyen veszélyes következményekkel fenyeget. Történészi alapossággal elemzi az európai kultúra kialakulásának sajátos vonásait és a mai állapothoz vezető utat is. Az európai felsőoktatás résztvevői mindenütt tudják, hogy ez a modell használhatatlan, mégis megkérdezésük rájuk erőszakolták az uniós direktívát: ezzel is bizonyítva, hogy az Európai Unió vezető szervei súlyos demokratikus deficittel rendelkeznek. A cikk nagyon helyesen mutat rá arra is, hogy az angolszász módszerek majmolása más kulturális alapok mellett nem sok jót ígér. Különösen fontos ebből a szempontból, hogy a közoktatás alacsony színvonala fokozhatja a jövedelmi helyzettől függő szegregáció további terjedését. Részletek a cikkből: ... A kérdés Az európaiak és közöttük a magyarok büszkék a kultúrájukra. Büszkék az építészeti alkotásokra, a festészetre, az irodalomra, a zenére és azokra a tudományos és technikai sikerekre, amelyeknek évszázadokon át Európa volt a hazája. Az eredmények különösen megsűrűsödtek abban az időben, midőn kibontakozott az ipari termelés, alakulni kezdett a polgári társadalom, majd szédítő fejlődés indult a gazdaság, a közlekedés, a kereskedés, a művészet és a tudomány minden területén. A továbbiakban e halmazatból csak a tanulás, oktatás, tudomány és a siker összefüggése kerül előtérbe. A kérdés, amelyet e cikkben szeretnék további beszélgetésre felkínálni, két elemből tevődik össze. Az első abban áll, hogy vajon a kapitalizmus váltotta-e ki a kulturális-tudományos felvirágzást, vagy éppen az európai kulturális sajátosságok alkották-e az egyik és talán a legfontosabb alapját a gazdasági és hatalmi felemelkedésnek? Előrebocsátom: a magam részéről azt gondolom, hogy a kettő interakcióban állt. A tudományos eredményekből mindenkor az hasznosult, amire a társadalom igényt tartott, ám a tudásalap és az eredmény alaposan befolyásolta a felhasználást, és új igényeket támasztott. A második kérdés a mára kialakult helyzetre irányul, és azt tartalmazza, hogy vajon az európai civilizáció megtartotta-e korábbi dinamizmusát, vagy - ellenkezőleg - a tudás és a kultúra adott állapota baljós jövőt ígér a kontinensnek. ... Az amerikai oktatási rendszer erényei és hibái Mi lehet ennek az oka? Az 1960-as években az USA-ban sokan, és már nemcsak szakemberek, de politikusok is felfigyeltek arra, hogy valami nincs rendben az oktatási rendszerben. Útjára indult egy nagy volumenű vizsgálat, amely - többek között - azzal a lesújtó eredménnyel zárult, hogy az amerikai populáció mintegy harmada funkcionális analfabéta. A probléma több gyökerű volt. Részben abban állt, hogy a gyerekek jó része nem járt vagy nem rendszeresen járt iskolába, részben pedig a tanítás módozataiban volt kereshető (pedagógiai kérdések), ami viszont a tanítók, tanárok képzési rendszeréhez, vagyis az egyetemi szférához vezetett el. Több évig tartó elemzések és viták végén kimondták, hogy a rendszer rosszul vizsgázott. Ezt követően az amerikai államok hallatlan erőfeszítéssel és nagy összegek bevetése árán bevitték, sőt bekényszerítették az afrikai-amerikai gyerekeket és más, addig kimaradtakat az iskolákba, és el is érték, hogy létrejött egy afrikai-amerikai középréteg, sőt számos képviselőjük megjelent utóbb az elitek körében is. Jelentős lépések történtek az oktatási módszerek megújítása érdekében is, valamint azért, hogy a felsőbb tanulmányok felé vezető ajtókat tágabbra nyissák. Az egyetemi tömegoktatást elsőként az USA-ban valósították meg. E procedúrának azonban megvolt az ára. A rendszer egészének a színvonala lefelé tendált, amiből csak egy-egy szirt emelkedett ki. A széles rétegek által elérhető képzések alacsony eredményességgel működtek, amelyekből a továbbjutás nehézzé vagy úgyszólván lehetetlenné vált. Az átlagiskola átlagnövendékeinek jó része továbbra sem tanult meg tisztességesen írni, olvasni, számolni, és az iskolát elhagyva könnyen visszacsúszott a tudatlanság állapotába. A gyereket olyan elitóvodába és iskolába kellett járatni, ahonnan egyáltalán út nyílt a Harvard vagy más neves, megbízható diplomát nyújtó egyetem felé. Aki viszont ezt nem tehette meg, és ilyenekből áll a társadalom óriási többsége, az be kellett, hogy érje az alacsony színvonalon működő intézményekkel és képzési formákkal. A szintek süllyedése miatt - minden erőfeszítés és pénzáldozat ellenére - viszonylag hamar újratermelődött a nagymértékű funkcionális analfabétizmus. Az alacsony tudásszintet nyújtó képzéseknek a csúcsát a Bachelor (érettségi) diploma megszerzése jelenti, amely négyéves egyetemi tanulmányt követően szerezhető meg. (A BA a Bachelor of Arts rövidítése, amely a humán és társadalomtudományokat fogja át, míg a természettudományok esetében többnyire BS, Bachelor of Science diplomát adnak ki.) Az elnevezés óhatatlanul sugallja, hogy ez a képzés mintegy a pótlására vállalkozik mindannak, amit a középiskola elmulasztott. Összességében a rendszer azt eredményezi, hogy a négy év alatt elsajátított tudás az esetek nagy részében nem nyújt felhatalmazást semmilyen szakmai munkára. Ennyi idő alatt, a pótlásokra is szánva egy-két évet, sokféle munkára ki lehet képezni embereket, de matematikussá, biológussá, történésszé vagy szociológussá biztosan nem. A BA vagy a BS megszerzése tehát félkész felnőtteket jelent, akik közül viszont már csak kevesen tudnak továbbmenni a mesterfokozat (MD, Master's Degree) megszerzése felé. E rendszer súlyos hátrányain segít egyfelől az USA rendkívül széles munkapiaca, amely e nagy alulképzett rétegnek mégis kínál némi esélyt az elhelyezkedésre az igénytelen munkák körében, illetve a kiterjedt ösztöndíjrendszer, amely a kiemelkedően tehetséges és dolgos diákokat hozzásegíti, hogy tanulmányaikat folytathassák, és értékesebb diplomát szerezzenek. A kérdés további súlyos problémáját alkotja azonban a képzés egészének inkoherenciája. A mesterképzés két éve alatt ugyanis a fent vázolt ingoványos talajra kellene építeni azt a szakképzést, amelynek eredményeként előáll a valódi biológus, szociológus és a többi szakember. Két év alatt azonban egy-egy szaknak legfeljebb egy szeletét lehet teljes mélységében elsajátítani. A szakokat tehát fel kell szabdalni vagy keresztben, vagy hosszában, ami azt eredményezi, hogy miután a tudás szilárd alapjai nem jöttek létre a zavaros alsófokú képzés keretében, a mesterképzés során csőlátású "mesterek" kerülnek elő, akiknek a tudása nemcsak nem öleli fel a szak egészét, de még csak be sem kapcsolódik abba szervesen, sem - még kevésbé - a társtudományok világába. Míg a való világban ez történik, másfelől viszont a tudományos érdek és igény megköveteli, hogy az egyes szakmák művelői átlépjék saját szakmájuk határait, és fel tudják használni a szomszédos tudományágak módszereit és eredményeit. A tapasztalat azt mutatja, hogy erre csak a nagyon széles és nagyon alapos ismeretekkel rendelkező tudósok képesek, és egy szomszédos tudomány eredményes alkalmazása saját szakterületükön tőlük is jelentős időt igényel. Ilyesmit, vagyis interdiszciplináris szemléletet és kutatást lehetetlen elvárni azoktól a fiataloktól, akik saját szakmájuknak is csak egy kis szeletét ismerik. ... Nincs olyan egyetemi tanár Magyarországon, Németországban, Franciaországban, Olaszországban (máshonnan nincs személyes információm), aki ne panaszolná a jelentkezők alkalmasságának rendszeres romlását. Az egyetemi oktatók legodaadóbb része ideje jó részét tölti azzal, hogy helyesírást, jegyzetelést, szövegszerkesztést, logikai összefüggésrendszert stb. tanít, a dolgozatokat egy középiskolai tanár lelkiismeretességével javítgatja, és "beszédértelem" gyakorlatokat tart. De nagy akadályokba ütközik. A hallgatók ugyanis kétségbeesnek, ha egy hét alatt, mondjuk, húszoldalnyi szöveget el kell olvasniuk. Rimánkodnak egy szerintük túlságosan átfogó téma leszűkítéséért, mert a kitűzött cím megoldása érdekében több forrásművet is a kezükbe kellene venni. Elmondhatjuk, hogy ma már Európában is tömegoktatás folyik, de ennek a színvonala ijesztően alacsony, egyre romlik, és a tömegből a leendő elitet mind nehezebb kiválasztani. ... Zsákutca a felsőoktatásban Mit hoz magával az úgynevezett bolognai megegyezésen alapuló 3+2 éves felsőoktatási rendszer, amelyet az EU Amerikától vett kölcsön? Nem ismétlem el azokat a hátrányokat, amelyeket e rendszer állítólagos szülőhazájával kapcsolatban már leírtam, hanem csak az eltérésekre, valamint a pluszként jelentkező problémákra térek ki. Először is: az amerikai négy évet Bolognára hivatkozva Európában - hibásan - többnyire háromra cserélték, és mindenki tudja, aki valaha is tanított bármilyen szinten, hogy a három év nem azonos a néggyel. Továbbá: az amerikai és az európai alaphelyzet között több nagy különbség áll fenn. Az egyik abban áll, hogy a széles és változatos amerikai munkaerőpiaccal szemben Európa egyetlen országában sem lehet hasonlóról beszélni, még ha az egyes országok fejlettségétől és nagyságától függően e téren nagy eltérések vannak is. Noha az európai országok az egységes munkaerőpiac kialakítására törekednek, ez a folyamat egyelőre nem realitás, hanem inkább csak remény. Míg az USA-ban van halvány remény arra, hogy a BA-papírral rendelkező fiatal szerez valamilyen gyenge színvonalú munkahelyet, erre Európában sokkal kevésbé esélyes. Ez az okirat ugyanis nem hatalmaz fel semmire. A bolti eladótól a fodrászon át a dadusig és a tanítóig másfajta képzést és oklevelet követelnek meg, olyasmit, amit a BA nem tartalmaz. A kérdéshez hozzátartozik még, hogy Európa számos országában, így Magyarországon is, a bolognai szöveget félreértelmezték. A szerint ugyanis az alsó foknak "legalább" három évig kell tartania, ami nyilvánvalóan nem zárja ki, hogy például négy vagy akár öt évig tartson. E kitételt nálunk úgy értelmezték át, hogy a képzésnek több tucat egyetemi szakon három évig kell tartania, és más lehetőség nem is létezik. Tették ezt talán annak tudatában, hogy az USA-ban a négyéves képzés jelentős részét a középiskolai hiányok pótlásának kell szentelni, ami azonban Európában nem áll fenn. Jóllehet egyesek szerint az amerikai középiskolai színvonalat nem lehet "alulmúlni", e feltevést mégis hibásnak mondhatjuk, mivel nagy lépésekkel úton vagyunk feléje. A jelenlegi trend végeredményben azt jelenti, hogy jelentős állami források felhasználásával, igencsak drága áron képezzük szerte Európában és hazánkban is a leendő diplomás munkanélküliek hadseregét. Hiába szólítja fel bárki a piacot, hogy készüljön fel e hadsereg befogadására, mert esze ágában se lesz, hogy ezt tegye. További nagy különbség az amerikai és az európai ismeretalapokat illetően az egyik és a másik civilizáció időtartama miatt keletkezik. Ahhoz, hogy egy amerikai saját önismeretéhez eljusson, ahhoz, hogy magáévá tegye mindazt, amit az USA művészetekben és tudományokban szerfelett dinamikusan produkált, és hogy ebben a közegben biztosan mozogjon, körülbelül 250 év hozadékával kell rendelkeznie. (Kivételes kutatásokra és irányokra nem térek ki.) Egy európai viszont csak akkor őrizheti meg önazonosságát, és csak akkor értheti meg nemcsak a múltbeli, de akár a kortárs tudományok, valamint az irodalom, festészet, zene stb. alkotásait is, és csak akkor látja át, hogy valójában honnan is jutott oda, ahol most éppen áll, ha tudásába beöleli ennek az egésznek a lényegét. E mába érkező múlt összessége maga az európai kultúra, amely évezredek alatt halmozódott fel. Ha Európa nem akarja feladni a kincset, amelyet összegyűjtött, és amely - egykor - felemelkedésének legalább az egyik biztos alapjává vált, úgy ennek megőrzését a maga módján kell megoldania, és a nehézségek elől nem menekülhet el az egyszerű másolásába olyasminek, ami - a körülmények eltérései miatt - valójában nem is másolható. A teljes cikk megtalálható: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0740&article=2007-1005-1 700-42RFHS

0 komment , kategória: Általános

Címkék: felhasználásával, felemelkedésének, franciaországban, félreértelmezték, eredményességgel, szakterületükön, alkalmasságának, használhatatlan, újratermelődött, felsőoktatásban, ismeretalapokat, elhelyezkedésre, felemelkedésnek, munkaerőpiaccal, kialakulásának, analfabétizmus, szülőhazájával, társtudományok, tanulmányaikat, munkanélküliek, intézményekkel, erőfeszítéssel, tisztességesen, magyarországon, fejlettségétől, felhatalmazást, leszűkítéséért, inkoherenciája, visszacsúszott, németországban, olaszországban, végeredményben, előrebocsátom, folytathassák, gyakorlatokat, beszédértelem, európai kultúráról, európai kultúra, európai felsőoktatás, modell használhatatlan, uniós direktívát, cikk nagyon, angolszász módszerek, közoktatás alacsony, jövedelmi helyzettől, magyarok büszkék, építészeti alkotásokra, eredmények különösen, ipari termelés, polgári társadalom, tudomány minden, siker összefüggése, Ormos Mária, Európai Unió,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]